Új Apokalipszis

I. Az Apokalipszis kezdete

1. És lőn az idők végezetén, hogy a Mélység kútjai megnyittattak, és a sötétség fejedelmei kirajzottak, hogy trónust ácsoljanak maguknak az emberek húsából és véréből.
2. Seregeik szétrajzottak, és eljutottak a világ mind a négy sarkába és próbára tették a halandókat, és jaj lett annak, aki könnyűnek találtatott, mert szívében és elméjében kikeltek a hamisság magvai.
3. Az Üresség Fejedelmeinek fegyverei a megtévesztés, a tévlátszat, az ígérgetés, az elmebaj voltak, és uralmuk alá hajtották a halandók szívét és elméjét.

II. Lucifer

1. És legelőször előlépett Lucifer, a Kevélység atyja, kit a bölcsek Thagirionnak, a Délnek Démonának neveztek, mert ereje olyan volt, mint a perzselő Nap, mely nem ad életet, csak szárít. Az ő lehelete megmérgezte a magaslatokat, s az emberi gőg, ezen új Bábel tornya, az egeket ostromolta.
2. Az ember felfuvalkodottságában felállt a maga alkotta pódiumra és így kiáltott: „Én vagyok a mérce! Nincs Isten, csak az Ember. Nincs szellem, csak az anyag. Nincs szentség, csak amit én annak nevezek.”
3. És vörös lobogót bontottak az Élet nevében, miközben a Halált szolgálták. Ledöntötték az oltárokat, mondván: a hit csupán a gyengék mankója, a hagyomány pedig börtön. Lucifer hazugsága édes volt a fülnek, mert azt suttogta: „Nem kell szolgálnod senkit. Te vagy a saját sorsod teremtője egyedül, rajtad kívül mindenki mellékszereplő, minden érted létezik, te vagy a mindenség kezdete és vége.”
4. És lőn, hogy az igazság szilánkokra tört. Mindenki a saját igazságát kiáltotta ki törvénynek, és a relativizmus köde rátelepedett a völgyekre. Amit tegnap bűnnek hívtak, ma önkifejezésnek nevezték. A közösség kötelékeit elvágták, mondván: az egyén szabadsága mindenek felett áll.
5. Nincs többé igazság, csak nézőpont, nincs többé tény, csak vélemény, és szétfoszlik, szétrohad minden alapzat, hogy az őrület mocsara lassan elnyelje az egykor isteni alapokra épített világot.
6. És bár magát a Fényhozónak nevezi, valójában a látszat hamis fényét hozza el, a táplálás nélküli villanás fényét, ami kiolt minden életet, és hamuvá perzsel minden alkotást.
7. Az ember magára maradt a tükörszobában, ahol csak saját arcát látta megsokszorozva, és imádta önmagát, mint bálványt. Azt hitték, szabadok, de valójában a magány láncait kovácsolták magukra, mert aki nem szolgálja a Teremtést, az az Üresség, a Verem, a Mélység szolgája lesz, s aki azt hiszi, ő az Isten, az a Semmi fejedelmévé válik.

III. Lilith

1. Majd előlépett Lilith, a Paráznaság és a Meddőség asszonya. És az utolsó napokban sűrű köd szállt az elmékre, hogy az ember elfeledte saját ábrázatát; a férfi nem ismerte meg magában a férfit, sem a nő a nőt, és az Úr teremtett rendjét káosznak nevezték. A szemérmet levetették magukról, mint elnyűtt ruhát; dicsőségnek neveztetett, ha egy asszony százaknak nyitotta meg ágyát, és erénynek, ha a férfi százakat becstelenített meg.
2. A szerelmet felváltotta a stimuláció, a kötődést a csere. Nem keresték a társat, csak a testet, melyet fogyasztani lehetett. Az intimitás határai leomlottak, és a pornográfia szennye bemosódott a gyermekek álmaiba is. A termékenységet átoknak bélyegezték, az anyaságot tehernek, az apaságot elnyomásnak. Ám ha élet sarjadt volna a méh sötétjében, azt kitépték és tűzre vetették.
3. Jaj a földnek, mert háborúkban nem folyt annyi vér, ahány meg nem született magzatot Lilith oltárán feláldoztak a kényelem nevében.
4. A Föld pedig azt mondta: a testemmel én rendelkezem, és elpusztította a belé vetett magot. Hiába szántott és vetett és trágyázott és gondoskodott az Ember, a Föld egyre kietlenebb vala és pusztasággá lettek a földek. Mert amiképpen az asszonyok méhe bezárult az élet előtt, úgy zárta be méhét az Anyaföld is. A víz elapadott, a kalász üres maradt, a gyümölcsök megrohadtak az ágon. Mert a természet nem tűrte a gúnyt: ha az ember a halált választotta az élet helyett, a Föld is a halált adta néki eledelül.

IV. Mammon

• 1. És látám Mammont felemelkedni, a Kapzsiság fejedelmét, kit Samael, a Merkúr mérge kísért. A pénz vált az új vérré, mely a világ ereiben áramlott és a társadalmakat hajtotta, de ez a vér hideg volt és élettelen, mert a pénz önmagáért valóvá vált és az emberek elfeledték, hogy a pénz csak eszköz, nem végcél.
  2. Az emberek nem a születési céljaik elérésén dolgoztak többé, csak a csillogó feleslegért, s tárgyakat halmoztak fel, miközben lelkük üresen kongott. Tették ezt ugyanúgy, mint előtte oly sok ezreden át, de közben azt mondták „mi felvilágosultak vagyunk, mi ateisták vagyunk, mi materialisták vagyunk. Nem kell más úr nekünk, mint önmagunk és nincs más élet, csak, amit az anyagban megélünk”.
  3. De Mammon nem elégedett meg az áldozataikkal, amit az arany oltára előtt mutattak be; ő az emberi kapcsolatokat követelte.
  4. És lőn, hogy a barátság, a szerelem és a hűség is piacra került. Mindent mérlegre tettek: „Mennyit érsz?” – kérdezték egymástól, mert már csak a hasznot lesték, amit a másik hajthat nekik.
  5. A világot vállalatok és technokraták kormányozták, kiknek szemében az ember többé már nem Isten képmása volt, hiszen úgy hitték, Isten nem létezik, csupán egy képzeletbeli lény. Számukra az ember megszűnt embernek lenni és vált pusztán adattá, statisztikai kimutatássá, egy elemmé a főkönyvben.
  6. Az adat lett az új arany, és a halandók minden lélegzetét, minden vágyát, minden titkos gondolatát kifigyelték és eladták az adatkufárok bárkinek, aki meg akarta venni, és mindenki, akit Isten a képmására teremtett, árucikké silányultak, mintha holmi állatok lettek volna, aminek a luciferiánusok tekintették az embert.
  7. A család helyére szerződések léptek. Nem volt többé szövetség, csak tranzakció. Ha a másik ember már nem hozott hasznot, eldobták, mint a megunt ruhát, mert a hamisságok tanítói azt sulykolták: „megérdemelsz mindent, anélkül, hogy bármit tennél érte! Te vagy a főszereplő a világon, minden érted van, az Univerzum érted létezik, minden téged szolgál és ami már nem teszi, azt engedd el, mert csak te számítasz!”
  8. És a hamisságok megmérgezték az emberek szívét és többé nem javították meg azt, ami sérült, inkább kerestek újat. De mert őket is beárazta a piac, egy idő után elfonnyadt a nők szépsége és értéktelenné vált a férfiak ereje és a magány járványként terjedt.
  9. Globális láncok fonták be a földet, és a népek verítékéből ittak a gazdagok, de szomjukat oltani sosem tudták. Azt hitték, a boldogság megvásárolható, s nem vették észre, hogy minél többet birtokolnak, annál inkább rabszolgái lesznek saját tulajdonuknak, s végül ők maguk váltak termékké a Gonosz polcain

(folytatása következik)